2020. szeptemberében zsámbéki barátaink ajánlásával kaptunk egy megkeresést a szomszédos Mányon átfolyó Sajgó-patak egy szakaszának felmérésére. A szóban forgó rövid szakasz a belterülettől délre található; rövidsége ellenére is számos tanulsággal szolgál.
Szokás szerint először műholdfelvételen és archív térképeken tájékozódtunk a terület állapotáról. Műholdkép alapján látható volt, hogy erdő és nádas borítja a patakvölgy ezen részét. A 40 évvel ezelőtti topográfiai térképen ugyanitt egyenes patakmedret találunk, a völgytalpon pedig a legelő vagy kaszáló terült el, melyet néhány fa tarkított.
Innentől vált még izgalmasabbá a dolog, hiszen annak lehettünk tanúi, hogy a gazdálkodás felhagyásával hogyan volt képes egy terület regenerálódni, magától „visszatermészetesedni”. A felmérés során a patakmeder körül hat élőhelyet azonosítottunk, melyek közül valóban domináns volt a műholdképen látható, füzek alkotta puhafaliget és a nádas. Foltokban azonban fűzcserjések, magassásos, mocsárrét és magaskórós is jelen vannak, jelezve, hogy a vizsgált területen belüli finom eltérések vannak a környezeti adottságok tekintetében. A mostani állapot másodlagos ugyan, de közelít ahhoz a természeti állapothoz ami az első beavatkozások előtt jellemezhette ezt a patakvölgyet.
Hasonló folyamatok zajlottak le számos más patakvölgyben is az utóbbi évtizedekben – érdemes tehát „vadászni” ezekre a völgyszakaszokra és megtenni védelmük érdekében mindent, ami megtehető. Ilyen például a helyi védettség és/vagy az ökológiai hálózatba történő felvétel elérése és a szakszerű kezelés. (Helyi védettényilvánítás előkészítésén jelenleg is dolgozunk. Általábn pl. itt írunk róla: http://www.renatur.hu/helyi-vedelem-alatt-allo-teruletek-termeszetvedelmi-kezelesi-tervenek-keszitese-es-felulvizsgalata )
Az itteni élőhelyek spontán visszaalakulását nyilvánvalóan segítette az is, hogy a széllel és vízzel a környező hasonló élőhelyekről képesek voltak egyes fajok visszatelepedni. Nyomokban, természetesen, számos faj átvészelhette a gyepgazdálkodás évtizedeit is, ahogy a patakmeder korábbi rendezését is.
A patak, ha nem is kanyarog olyan szélesen, mint régen, de legalább az egyenes medret egy kicsit átformálta, s így számos állatfajnak képes újra otthonul szolgálni. (Élőhelyfotók közösségi oldalunkon láthatók: https://www.facebook.com/Renatur-2005-Bt-303167890369261 )
Sejthetjük azonban, hogy az ismételt művelésbe vonás, a patak kotrása újra visszaveti a természeti állapotot egy rosszabb, bolygatott állapotba, mely növény- és állatfajokban szegényebb, invazív fajokban gazdagabb. Mindenképpen kerülendő tehát ennek és más hasonló vízfolyás- és völgyszakasznak az újra művelésbe vonása és a mederrendezés.
A jövőre nézve – itt és másutt – érdemes mérlegre tenni az alábbiakat:
A mostani természetközeli állapot alkalmas arra, hogy a patakon érkező nagyvízi hozamokat és a magasabb talajvízállást elviselje, így ideális természetes módon történő „víztározásra”. Ugyanez nem mondható el egy völgytalpi szántó, esetenként egy gyep esetében sem. Ahogy az sem, hogy a helyi klíma javításában részt vennének… Mindezeken túl az itt létrejött élőhelyeken keresztül a biodiverzitás növekedése, valamint a táj gazdagabbá válása hozzájárul a helyi ökoturizmus és a környezeti nevelési lehetőségek fejlesztéséhez, melynek kiváló példája az, hogy ez a terület az egyik helyi óvoda szabadtéri foglalkozásainak már ma is otthont ad.
Tudnunk kell azt is, hogy a természeti állapot spontán kialakulása, regenerálódása az a folyamat, amit az EU-hoz való csatlakozásunk óta kötelezően – gyakran nem kevés pénzért – magunknak kellene elősegítenünk (arról nem is beszélve, hogy ez nekünk, magyaroknak is eszünkbe jutott már, csak sosem értük el a „kritikus tömeget”). Ezeken a kisebb-nagyobb területeken mindez ingyen hullott az ölünkbe…
Dukay Igor
2020.11.28.